Elsőre nagyon egyszerűnek tűnik. Leteszed a gyerek rajzát az asztalra, előveszed a telefonodat, készítesz róla egy képet, és már meg is van a digitális változat.
Aztán megnézed a fotót.
A papír szürkének vagy sárgának látszik. Az egyik oldala nagyobb, mint a másik. A felső sarokban ott van a saját árnyékod. A filctoll csillog, a ceruza alig látszik, és valahogy az egész sokkal rosszabbul néz ki, mint az eredeti rajz.
Ez teljesen normális.
Egy rajzot lefotózni ugyanis kicsit más, mint egy családi pillanatképet készíteni. Itt nem egy érdekes kompozíció a cél, hanem az, hogy a digitális kép a lehető legjobban hasonlítson az eredetire.
Ehhez nincs szükség profi fényképezőgépre. Egy mai telefonnal is nagyon jó eredményt lehet elérni, ha néhány egyszerű dologra odafigyelsz.
A fény fontosabb, mint a telefonod
Ha csak egyetlen dolgot jegyzel meg ebből a cikkből, ez legyen az:
A jó fény többet számít, mint a telefonod
A legjobb megoldás általában a természetes, szórt nappali fény. Tedd a rajzot egy ablak közelében lévő asztalra délelőtt vagy délután. Olyan helyet keress, ahol világos van, de a nap nem süt közvetlenül a papírra.
A tűző nap azért nem jó, mert nagyon erős kontrasztot hozhat létre. A papír egyik része világos lesz, a másik sötétebb, és a színek sem feltétlenül maradnak természetesek. Borús időben egy világos ablak mellett kifejezetten jó fotókat lehet készíteni.
Ezt kerüld
- •sárgás mennyezeti lámpa
- •asztali lámpa közvetlenül a rajz fölött
- •több különböző színű fényforrás egyszerre
- •közvetlen napsütés
- •vaku
Ez a jó
- ✓szórt nappali fény ablak mellett
- ✓délelőtt vagy délután
- ✓borús idő, világos ablak
- ✓oldalról érkező fény
- ✓egyetlen fényforrás
A telefon vakuja különösen rossz választás lehet. A vízfestékes vagy matt ceruzarajznál talán kevésbé feltűnő, de filctollnál, temperánál vagy fényesebb felületnél könnyen megjelenik egy fehér csillanás a képen. A vaku ráadásul a világos részeket kiégetheti, ezért a rajz finomabb részletei eltűnhetnek.
Figyelj arra is, honnan jön a fény
Az ablak melletti fotózásnál van még egy apró probléma: te magad.
Ha az ablak és a rajz közé állsz, könnyen rávetülhet az árnyékod a papírra. Ezért próbálj úgy elhelyezkedni, hogy az ablak oldalról világítsa meg a rajzot.
Fotózás előtt nézd meg a telefon kijelzőjén a papír négy sarkát. Ha valamelyik sarok feltűnően sötétebb, változtass egy kicsit a helyeden, vagy fordítsd el az asztalon a rajzot. Néha néhány centiméter különbség is elég.
Tegyél rendet a háttérben
Egy rajz digitalizálásánál nem szeretnénk látni az asztal szélét, a szőnyeget, játékokat vagy a reggeli morzsáit. A legjobb egy sima, egyszínű felület.
A padló vagy a padlószőnyeg kevésbé szerencsés. Egyrészt nehezebb pontosan felülről fotózni, másrészt egy mintás szőnyeg vagy faerezet elvonja a figyelmet a rajzról, és az automatikus képfeldolgozást is megzavarhatja.
Ha nincs megfelelő asztalod, egy nagy fehér kartonlap nagyon jó megoldás. Tedd az asztalra, és mindig ugyanazon a felületen fotózd végig az összes rajzot. Így a sorozat egységesebb lesz.
Pontosan felülről fotózz
A leggyakoribb hiba a ferde perspektíva.
Ha a telefon egy kicsit oldalról nézi a rajzot, a papír téglalap helyett trapéznak fog látszani: az egyik széle hosszabbnak tűnik, a másik rövidebbnek. Ezt utólag valamennyire lehet javítani, de sokkal egyszerűbb már fotózáskor jól beállítani a telefont.
Helyezd a telefont pontosan a rajz közepe fölé, a kamera objektívje pedig lehetőleg nézzen merőlegesen a papírra.
Kapcsold be a telefon kamerájában a rácsvonalakat. A legtöbb telefon beállításaiban megtalálod. A rács segítségével látod, hogy a rajz szélei párhuzamosak-e a kijelző szélével, a telefon középen van-e, és nem billent-e el valamelyik irányba a kép.
Fogd két kézzel a telefont
Ha egy kézzel próbálod magasra tartani a telefont, miközben a kijelzőn is figyeled a rajzot, könnyen bemozdulhat a kép. Két kézzel stabilabb lesz, és ha az asztal mérete engedi, támaszd meg a könyöködet.
Nagyobb rajznál lehet, hogy kissé hátrébb kell állnod. Ilyenkor inkább menj magasabbra, mint hogy oldalról próbáld beleerőltetni a teljes rajzot a képbe.
Ne használj digitális zoomot. Jobb egy kicsit távolabbról fotózni teljes felbontásban, majd később kivágni a felesleges széleket.
Mit csinálj a gyűrött rajzokkal?
Az óvodából hazahozott rajzok ritkán néznek ki úgy, mintha egy művészeti archívumban tárolták volna őket. Összehajlanak a táskában, meggyűrődnek, néha még egy kis uzsonna is kerül rájuk.
A gyűrődés fotózáskor azért zavaró, mert árnyékokat hoz létre. A papír egyik része közelebb kerül a fényhez, a másik távolabb, ezért a háttér foltosnak tűnhet.
Tedd a rajzot néhány órára egy nagy, nehéz könyv alá. Ha nagyon hullámos a papír, akár egy éjszakát is maradhat ott. Vízfestékkel vagy sok temperával készült képnél előbb győződj meg róla, hogy teljesen száraz.
Nem kell tökéletesen kisimítani. Már az is sokat javít a végeredményen, ha a nagyobb hullámok eltűnnek.
Egy kevés utómunka szinte mindig kell
Még jó fényben készített fotónál is érdemes néhány apró módosítást elvégezni. Ehhez általában elég a telefon saját képszerkesztője.
Vágd körbe a rajzot
A végleges képen lehetőleg csak maga a papír látszódjon.
Nézd meg, egyenes-e
Ha a felső és alsó él kissé ferdén fut, néhány fokos forgatással korrigálható. A legtöbb telefon perspektívakorrekciót is tud, amivel a trapéz alakú papír újra téglalappá igazítható.
Állítsd a fényerőt
Ha a fehér papír a képen szürkének tűnik, emelj rajta egy keveset. A kontraszton is lehet finoman növelni, különösen ceruzarajzoknál, így a halványabb vonalak láthatóbbá válnak.
De mindezt finoman
Ne próbáld mindenáron hófehérré változtatni a papírt, és különösen ne told fel a színtelítettséget. A gyerekrajzokban eleve erős filctoll-, zsírkréta- és temperaszínek vannak.
A cél nem az, hogy a rajz szebb legyen, mint eredetileg. A cél az, hogy úgy nézzen ki a képernyőn, ahogy a valóságban.
Mindig nézd meg az első néhány képet nagyítva
Ha negyven rajzot szeretnél lefotózni, ne készítsd el mind a negyvenet egyhuzamban anélkül, hogy ellenőriznéd az eredményt.
Fotózz le először kettőt vagy hármat, nagyíts bele, és nézd meg:
Ellenőrző lista az első képekhez
Ha ezek rendben vannak, folytathatod ugyanazzal a beállítással. Sokkal kellemetlenebb negyven rajz után észrevenni, hogy mindegyiken ott van ugyanaz az árnyék.
A rendszerezést ne hagyd a végére
A fotózás csak az egyik fele a digitalizálásnak. A másik az, hogy öt év múlva is tudd, mit nézel.
Ha több év rajzait fotózod végig, nagyon könnyű összekeverni őket. Érdemes már fotózás előtt kupacokra bontani az anyagot:
A telefonon ugyanezzel a rendszerrel készíthetsz külön albumokat vagy mappákat. Ha pontosabb rendszert szeretnél, a fájlnevekbe bekerülhet az év és a gyermek neve is:
Ha van olyan rajz, amelyhez fontos történet tartozik, azt is érdemes feljegyezni. Fotózás közben akár hangosan is bemondhatod magadnak: „Anna, ötéves, első családrajz." Utána ezt hozzá lehet írni a fájlhoz vagy egy külön jegyzethez.
Kicsit körülményesnek hangzik, de évekkel később nagyon sokat számít.
Fotó vagy szkenner, melyik a jobb?
Ha van otthon jó szkennered, az természetesen nagyon kényelmes lehet. Viszont az otthoni szkennerek nagy része A4-es, az óvodai rajzok pedig meglepően gyakran nagyobbak, szabálytalan alakúak vagy vastagabb papírra készültek.
Ha jó fényben, stabilan és pontosan felülről fotózol, egy modern telefon képe bőven megfelelő lehet családi archiváláshoz.
És mennyi idő negyven rajz?
Egyetlen rajznál mindez néhány perc. Negyvennél már más a helyzet. Elő kell készíteni a rajzokat. Ki kell simítani őket. Meg kell találni a megfelelő helyet. Egyenként lefotózni, ellenőrizni, kivágni, kiegyenesíteni, korrigálni és rendszerezni kell a fájlokat.
És ezzel nincs semmi baj. Ha viszont a harmadik rajz után azt érzed, hogy ezt inkább valaki másra bíznád, erre is van megoldás: a Rajzőrzőnél a beküldött gyerekrajzok digitalizálása és könyvbe rendezése is a szolgáltatás része.
Írd rá a rajzokra a dátumot.
A jó fotót később is elkészítheted. Azt viszont öt év múlva már sokkal nehezebb lesz kitalálni, hogy azt a háromlábú lila emberfigurát három és fél vagy öt és fél évesen rajzolta.
